0.Fejezet-A rejtélyes valaki
A konyha pultján ücsörögtem s kedvenc bögrém oldalát fixirozva bambultam,miközben olykor-olykor belekortyoltam forrócsokimba. Igazából nekem,vagyis nekünk már mindenünk megvan,egy család,benne apa,anya,én és Cassidy,a csintalan kishúgom.De mégis,a szívem suttog valamit,minta valamit kérni szeretne,de nem hallom.
-Jen?-totyog oda hozzám a kisangyal,mire kérdőn nézek rá. Hálóingben,s mezítelen lábbal áll előttem.
-Mi az picur?-mosolyodok el halványan.-Nem kéne aludnod?Késő van!-hörpintem fel a megmaradt isteni nedvet,majd a bögrét a mosogató mélyére süllyesztem.
-Énekelj!-nézett rám bociszemekkel.-De most valami mást!-majd kezeit felnyujtotta,várva hogy felvegyem.
-Rendben.-bólintottam álmosan.
Lenyúltam a csöppségért s az ölembe helyeztem.Halkan dudoltam,majd kissé hangosabban elkezdtem énekelni Zara Larsson-Uncover c. dalát.Minden érzelmet,fájdalmat kiadtam magamból,s mire végeztem az énekkel,Cass már mélyen aludt az ölemben.
A lehető leghalkabban leszálltam a pultrol,majd felvittem picurt a saját kuckojába s lefektettem az agyába.
A szobámhoz érve már alig vár tam,hogy a jó meleg ágyban lehessek,s hogy kipihenhessem a suli által kapott fáradalmat.Hamar letusoltam,majd egy hosszitott poloban és egy franciabugyiban álomra hajtottam fejem.
“A hold aranysárga fényben világította meg az erdő mellett levő mezőt,ahol én is álltam.A szél először gyengéden,majd durván lengette meg a lenge öltözetem.Olykor hajamba kapott,mitől kirázott a hideg,a hátamon s a karjaimon a szőr felállt.Az erdőből halk neszezés hallatszott.Ijedten hátrafordultam,de senkisem volt ott.A fejemet körbe-körbe forgattam,hátha rátudok jönni,hogy ki a zajkeltő.
-Kérlek...-susogta egy elhaló hang a hátam mögül.Reszketve fordultam újra hátra,de megint semmi.
Kezdtem berezelni,reszkettem.
-Ne félj!-ekkor két nagy kéz fonódott a derekam körül.-Nem bántalak!-temette arcát nyakhajlatomba,majd néhány könnycseppet éreztem a nyakamra potyogni.
-M-mi a baj?-próbáltam megfordulni,de a kezei szorosan derekamba fúrodtak.
-Ments...-emelte fel fejét,megpróbáltam ismét ránézni,de nem engedte.-Ne nézz rám!-üvöltőtte torka szakadtábol.Ijedten rezzentem össze,bár ordított,mégis rekedt,férfias hangja volt.-Sajnálom!-suttogta fülembe,amitől a hideg a hátamon futkosni kezdett.
-Mit akarsz tőlem?-suttogtam alig hallhatóan.
-Téged,hogy...-halt el a hangja,kezeit többet nem éreztem derekamon.Megfordultam,de már eltűnt.
-Kérlek,ments meg!
