1.Fejezet

Sziasztok! :) ne haragudjatok hogy csak most jött rész, de nem sikerült előbb megírnom, és így is rövid lett:/ sajnálom, de remélem tetszik:)
Zsófii

Zihálva ültem fel az ágyban. Észre sem vettem hogy folynak a könnyeim, miközben újra lepergett előttem az álmom. Annyira valóságos volt. De biztos csak túl sok filmet néztem. Ránéztem a telefonomra, ami szerint fél egy. Tehát még alhatnék több mint négy órát. De egy ilyen álom után nem tudnék visszaaludni, és nem is akarok. Miután ezt értelmesen megvitattam magammal, lementem a konyhába. Valószínűleg nem a legjobb ötlet, de csináltam egy bögre kávét, és azzal mentem vissza a szobámba. Kiültem az ablakomba és figyeltem az alvó Londont. Próbáltam nem az álomra gondolni, de akaratlanul is eszembe jutott. Annyira ismerős volt az a hang. És a szavai : "Kérlek, ments meg!" Ezt hogy érthette? Hogy tudnám megmenteni? És egyáltalán mitől? Ahogy gondolkodtam, észre sem vettem hogy már hajnalodik. Aludni még mindig nem akartam, ezért gondoltam neki állok reggelit csinálni. Egyszer már majdnem leégettem a konyhánkat, de talán rántottát még én is tudok csinálni. Mire végeztem már anyu is lejött.
-Kicsim, te mért nem alszol még?-kérdezte, még nagyokat ásítva.
-Nem tudtam aludni, ezért inkább csináltam reggelit-mondtam, és nem említettem az álmot. Nagyon szeretem anyut, de néha kicsit sokat aggódik.
-Felébresztem Cassidyt - indultam el a lépcső felé. Útközben találkoztam apával, aki csukott szemmel próbált nem leesni. Felérve a húgom szobájához vettem az irányt, aki még édesen aludt. Miután felébresztettem, együtt mentünk le, ahol szüleink már reggeliztek. Ma nincs suli,ezért az egész napot gitározással töltöttem. Ez valahogy mindig megnyugtat és eltereli a figyelmem, most pont erre volt szükségem. Cassidy mosolyogva hallgatta ahogy játszottam. Miután az összes dalt elénekeltem amit tudok, nekiálltam megtanulni James Arthur-tól az Impossiblet. Hiába szól ez a dal a szerelemről, mégis ezt tudom a legjobban átérezni. Miután ki gitároztam magam, lementem anyuékhoz a nappaliba. Szokás szerint a híradót nézték, ezért indultam volna vissza a szobámba, de ekkor olyat hallottam, amitől azt hittem helyben elájulok.