2. Fejezett- A hír

Ne haragudjatok hogy ennyit késtem de tanulnom kellet...:( Na de mind 1 !!!! Remélem tetszik ez a rész. Kicsit fura lett szerintem ezen még én is meglepődtem:) Komizzatok ha tetszik ez a rész:) Réka 

~Amit az ember lát az néha, nem a valósság~ 

Először moccanni se bírtam, kellet egy, perc hogy észhez térjek és leüljek a kanapéra anyu mellé. Persze hogy az 1D-t hagyták legutoljára. És ekkor belekezdett a híradós nő:

-A hirhet brit, fiú banda a One Directionből elhunyt az egyik tag ma .- ekkor lefolyt egy könnycsepp az arcomon .- A maga legidősebb  éves Louis Tomilson. Amikor a tragédia történt, épp a rajongók közt vágtak át a magán repülőjükhöz. Amikor összeesett.- itt már patakokban, hullottak a könnyeim.

- És most kapcsoljuk a gyászoló társaikat Niall Horant, Liam Paynet, Harry Stylest és Zayn Maliket.- őket mutatták. Szinte már annyit sírtam, hogy nem látom rendesen a Tv-t. Hiába törlöm a könnyeimet a zsepivel, semmit sem használ csak orrfújásra, használ.

- Reggel még semmi jel nem utalt, arra hogy rosszul érezte volna magát.- mesélte Harry és lefolyt az arcán egy könnycsepp. - Emlékszem amikor, órán át nem ettünk és Lou, elővett egy müzli szeletet és nekem adta.- mondta a kis szőke ír, könnyeivel küszködve. - Emlékszem, amikor Lou belökött a vízbe. Utána „akis hülye”rájött hogy nem tudok úszni, és beugrott utánam hogy meg mentsen.- mesélte Zayn. Liam nem mondott semmit. Őt viselte meg a legjobban.- Fiuk most hogy Louis meghalt. Mi lesz így a csapattal?- kérdezte meg a fiukat a riporter. Ekkor Liam ennyit mondót- Egyenlőre nem tudjuk. De még nem oszlunk fel!- felállt és kiviharzott.- Köszönöm srácok.- mondta a riporter aztán újra a híradós nőt mutatták. Én felálltam és felrohantam a szobámba. Rádőltem az ágyamra. Kinyílt az ajtóm és Cassidy jött be.

- Jen alhatok ma veled, hogy nem legyél szomorú?- nézet rám, és közben mosolygót.

- Igen! Gyere, ide majd oda adom a párnát és a takarómat.- és elmosolyodtam. Nagy nehezen felmászott az ágyamra. Befészkelte magát és nem kellet 5 perc már hangosan szuszogót. Én még kiültem az ablakba. Viharfelhők gyülekeztek, távolról néhol-néhol bele villámlott, a fekete felhőbe. Percekkel később már szakadt az eső, és nagyokat dörgött és villámlott. Még csak éjfél van, ha jól tippelek, akkor még 2 óráig fog tartani ez az egész. Halkan lemásztam az ablakból és az ajtóm felé vettem az irányt. Leérve a konyhába felkapcsoltam a villanyt. És megálltam. Kb. 3-rom percig, gondolkodtam, hogy miért is jöttem le. Ekkor hirtelen elment az áram. Biztos valahova be*szott a 220V. Ekkor valami vagy valaki befogta a számat.

- Kérlek, ne félj tőlem Jen!- súgta a fülembe. „Még hogy ne féljek? Honnan tudja a nevemet?”. Levette a kezét a számról. Sikítani akartam de féltem, így egy hang se jött ki a torkomból.

-H… Honnan tudod a nevemet?- kérdeztem alig hallhatóan.

- Az most nem számit! Majd mindent megtudsz ha, se…- és eltűnt. Az áram visszajött, és csak annyit halottam:

- Kérlek, ments meg!- ennyit hallottam a hátam mögül, és eltűnt.. Ránéztem a fali órára és 01: 45-t mutatott. – De hisz hát mikor lejöttem még csak 00: 00-ora volt. - motyogtam magamba és egy pohár tejjel visszaindulta a szobámba.